Iskolakezdés és nemzetközi fesztivál

Hosszú várakozás után (később kifejtem, hogy miért), végre elkezdődött a japán iskolás életem.

Kedden volt az évnyitó, másnap alig bírtam aludni, mert tudtam, hogy aznap fogok bemutatkozni az egész iskola előtt. Lázasan készültem a beszédemre, igazából sokkal jobban túlparáztam, mint kellett volna. 

Na, megérkeztem a suliba, végigsétáltam az iskola parkján, konkrétan mindenki megnézett, hogy ki vagyok, és miért van rajtam az iskola egyenruhája. Utána találkoztam a segítőmmel és bemutatkoztam először a tanári kar előtt, mert éppen megbeszélésük volt. Ott igazából elmondtam a betanult dolgokat, aztán ki is jöttem. Utána beültem a könyvtárba, és vártam. Az egy órát végigizgultam, tényleg nagyon ráparáztam.

Majd 9.30-kor elkezdődött az évnyitó. Bemutatkoztak az új tanárok, az új igazgató is mondott beszédet, majd jöttem én. Ha láttatok már ideges embert...! :) Felmentem a színpadra, először meghajoltam, ahogy ezt aznap tanultam, odamentem a mikrofonhoz, és elmondtam a szövegemet. A végén hatalmas tapsot kaptam, nagyon jól esett. Utána már nagyon felszabadult és vidám voltam. :')

A bemutatkozó beszédem

Az egész évnyitó egyébként a tornateremben zajlott le. Az egyik végén volt egy nagy színpad, előtte sorakoztak fel a diákok, és mellettük, a terem szélén pedig a tanári kar állt sorba. A beszédek része alatt a diákok leülhettek a földre, ami egyébként itt tök normális, ugyanis nagy tisztaság van. (Az iskolában négy cipőt hordasz: a kinti cipőt, a benti cipőt, a kinti tornacipőt és a benti tornacipőt. És például a tornaterembe belépés előtt le kell venni a benti cipőt is, tehát zokniban lehet csak bent lenni.) Szóval a felállás ez volt, és amíg vártam, addig én is a tanárokkal sorakoztam fel. És volt egy olyan rész, amikor az osztályok osztályfőnökeit mutatták be, és akkor mindenki a tanárok felé fordult. És nagyon éreztem, hogy mindenki engem néz, nem a tanárokat. Na akkor vegyesek voltak az érzéseim. Egyrészt élveztem, hogy ennyire érdekesnek találnak, másrészt pedig feszélyezett, hogy ennyi ember tekintete szegeződik rám. 

Az évnyitó egyébként nem tartott sokáig, a végén elénekelték az iskola dalát, az iskolai zenekar kíséretével, utána pedig ment mindenki az osztályába.  

Osztálytársakkal

Én megint vártam egy órát a könyvtárban, ahol találkoztam a könyvtárért felelős máso-dikosokkal, éppen takarították a termet - mint megtudtam, az a takarítás ideje volt. Ebből gondoltam, h minden osztály takarítja a saját termét, a folyosót, stb, én pedig ezért várok a könyvtárban. Utána jött az osztályfőnököm, és bementünk a terembe, ahol ismét bemutat-koztam (aznap harmadjára!), majd leültem a helyemre. Miután véget ért a szokásos évnyitós beszélgetés, megismerkedtem pár osztálytársammal, akik utána segítettek visszatalálni a tanárihoz. Számomra az első nap ennyi volt, a többiek 3 tesztet írtak utána, ezért én hazajöhettem. 

Azóta két napot jártam iskolába, különböző óráim voltak. Két különböző matematika, két különböző angol óránk volt, világtörténelem, japán történelem, klasszikus japán irodalom, kortárs japán irodalom és kémia. Ezek közül semmit nem értettem! Abszolút fogalmam sem volt, miről volt szó. De igyekeztem figyelni, leírni azokat a dolgokat, amiket értettem... Szerencse, mert nem fogok teszteket írni, szóval annyira nem kell idegeskedjek. :')

Angolból házit kaptam, azt a japán szavak szótárazásával (mert persze, hogy fordításos feladatot kaptam) meg tudtam oldani. A többihez közöm nincsen! A kémiát még otthon sem értettem, az anyanyelvemen, nem hogy Japánban, ahol még a nyelvet sem értem. :) 

Barátokra leltem Japánban :)

A japán diákok egyébként nagyon aranyosak és kíváncsiak velem kapcsolatban. A folyosón mindenki köszön, páran bemutatkoznak, és el is várják, hogy megjegyezzem a nevüket! Hát ezt a szemtelenséget.. :') Nagyon nyitottak egyébként a külföldi felé, és nagyon természetesen mosolyognak, ami nekem külön tetszik. 

A japán pontosság a suliban is jelen van egyébként. A tanár csengőszóra vagy kicsit előtte érkezik, de abban az esetben, ha nem érkezne meg, akkor mindenki tök csöndben ül és elvan. Ez nagyon meglepett engem, mert tényleg mindenki a helyén ül és várja a tanárt. Mert Magyarországon nem ezt szoktam meg. :') 

Ami még érdekesség, hogy a diákokat nem a nevük alapján szólítják fel, hanem egy kapott szám alapján. Mert az úgy egyszerűbb, és nem kell megjegyezni a diákok neveit. Én például a 41-es számot kaptam. Szóval mától szólíthattok 41-esnek, mert érteni fogom. :') 

Csütörtökön még nem, viszont pénteken megnéztem az egyik délutáni szakkört. Tök véletlenül, igazából nem is szándékosan, de belefutottam az evezős klub tagjaiba miközben mentek haza. És tök lelkesen elhívtak, hogy menjek velük, én meg hát miért ne alapon elmentem. Adtak ruhát is, elmagyarázták, hogyan kell, tényleg mindenre gondoltak. Fizikailag eléggé megterhelő 20 percet töltöttem a hajóban, de nagyon eveztem! Izé, élveztem. :') 

(Apropó fizikai dolgok. Annak ellenére, hogy nem sportolok, és nem is figyelek oda arra, hogy mit eszek, a japán ételeknek köszönhetően 1 hónap alatt 3 kilót elhagytam. :') Ha ezt tudom tartani még 10 hónapon keresztül, ajajj mik lesznek itt! :D )

Összességében nagyon jól fogadtak a suliban a tanárok és a diákok, teljesen pozitív véleménnyel vagyok az ottani dolgokról. :) 

A suliról ennyit. Amiről még akartam mesélni, az a szombati AFS nemzetközi fesztivál, ahol én is tartottam előadást. Itt már nem izgultam annyira, ott volt a kezemben a papír, arra tudtam hagyatkozni. A fesztivál előtt az egyik önkéntes elvitt kajálni, ettem finom zöldséges curryt. :') 

A rendezvényen volt kalligráfiai bemutató (amiről valamiért nem volt szabad videót készíteni), beszámoló Francia- és Finnországból visszatért diákoktól, és az én előadásom. Két órás volt az egész program, de az én 15 percem tűnt a leghosszabbnak. Nagyon élveztem egyébként. Különleges dolgokról nagyon nem meséltem, de szó volt a magyar történelemről, az iskolarendszerről, megemlítettem 1-2 fontosabb helyszínt, épületet, ételt és italt. Természetesen a Túró Rudiról is beszéltem, mint egyik legfinomabb hazai édességről. :') A 15 percbe nem sok minden fért bele, de épp elég volt ez is. Japánul még nem megy olyan jól az előadás. 

És amúgy vittem magyar zászlót is, amit egyébként fordítva sikerült felrakjak, annyira kapkodtam. :')

Az előadásom után bekajáltam japán édességekből, mert a rendezvényre csinált az egyik lány mindenféle gyümölcsös pitéket és valami pudingszerű finomságot. :') 

A hagyományos japán gasztronómiai beszámolóm csúszik, mert a suli és egyéb elfoglaltságaim miatt nem nagyon van időm blogolni sajnos. Egyébként jól vagyok, egészséges vagyok és szerdán lesz 1 hónapja, hogy Magyarországot és a komfortzónámat elhagyva megkezdtem életem legnagyobb kalandját a távolkeleten, Japánban. :)