Iskola, cseresznyevirágzás, fesztivál, még több cseresznyevirág

(Rájöttem, hogy nem kivitelezhető az, hogy minden napomról írjak, mert kezdenek egyre egyformábban teli a napok, sokat készülök a jövőheti, 12-i előadásomra, sokat tanulom a nyelvet, amiket nem tartok annyira érdekesnek - viszont így időm nem jut arra, hogy az érdekesebb dolgokról írjak, ezért csak ritkábban és sűrített verziót teszek közzé a blogon. Facebookon továbbra is osztok meg képeket jelentős eseményekről, vagy csak éppen aktuális dolgokról, viszont előfordulhat, hogy a blogon csak napokkal, hetekkel később számolok be róluk.) 

Még múlthéten hazajött a másik fogadótesóm, és egyik délután vele mentünk el a városba, megmutatta nekem a nagy bevásárlóközpontot. Hát tényleg nagy volt! Aeonnak hívják, 4 vagy 5 szintes és ott mindent lehet találni. És ami legmeglepőbb volt, hogy a boltok nincsenek elkerítve, nincsen konkrétan sétáló rész kialakítva, hanem egyik bolt belenyúlik a másikba, észre sem veszed, hogy már egy teljesen másik boltban vagy. Nincs fal, nincs vonal, nincsenek elkerítve sehogy. Volt még időnk, ezért bementünk a játékterembe. Az átlagéletkor 14, mindenhol különböző zene szól vagy a játékgépek pittyogása. Teljes katarzis az egész, de nagyon hangulatos, ám zsúfolt hely volt. A játékgépek egyébként nagy tárházat lehetett megtalálni. És mindenhol fiatal japánok voltak. Nagyon érdekes élmény volt. :')

Következő héten elérkezett a nagy nap, amikor végre találkoztam a suliban tanító tanárokkal és az osztályfőnökömmel. Előtte viszont az őrangyalommal elmentünk elintézni a helyi okmányirodában a papírokat, kaptam lakossági kártyát, 1 évig hivatalosan is itt élő vagyok! :) 

Az iskolám bejárata

Szóval iskola. Jött a körzetelnök is, hárman mentünk be és már ott vártak minket a folyosón, nagy mosollyal.
Természetesen - mint Japánban mindenhol - az utcai cipőt itt is le kellett venni és átcserélni egy benti papucsra, ami szintén természetes módon rám kicsi volt. No sebaj - gondoltam -, pár órára kibírom. Utána beültünk egy terembe, és megbeszéltünk minden fontos dolgot. Ami érdekességként szolgálhat az olvasóknak, összesen 3 beszédet fogok mondani. Egyet a tanári kar előtt, egyet az iskola összes diákja előtt és egyet az osztálytársak előtt. Persze mindezeket japánul. Fergeteges lesz. :')

Az iskola egyébként kedden (8-án) kezdődik, de aznap délután már teszteket írnak, tehát én hazajöhetek. Szerdán nincs suli, mert az elsősök évnyitója és eligazítása lesz, tehát szintén itthon maradok. Szerda első óra szintén teszt (basszus szegény japánok!), de második órától már én is bejárok az órákra. Itt Japánban az iskola 8.30-kor kezdődik, az első 15 perc minden nap az osztályfőnökkel telik, gondolom névsorolvasás, egyéb témák bejelentése. Majd az első óra 8.45-kor kezdődik. Minden óra 50 perces, a szünetek 10 percesek. Fél egytől van egy 40 perces ebédszünet. A tanítás általában 4 óra körül ér véget, akkor közös osztályterem- és folyosótakarítás (mert Japánban a tisztaság nagyon fontos!), utána egy gyors osztályfőnöki óra ismét. Majd kezdődnek a szakkörök. Hosszú gondolkodás után döntöttem, hogy én kyudót, azaz japán íjászatot fogok választani. Mindenképpen valami hagyományos japán dolgot szerettem volna, ez lett. :) De azt mondták, hogy mindenre benézhetek, szóval nem hagyok ki semmit - szerencsére. 

Miután végeztünk a suliban, elkezdődött a nap fénypontja! Japánul azt mondják: hanami, ami a cseresznyevirágzás ideje alatt parkokban, virággal borított helyeken történő időeltöltést jelent. Eszem-iszom, dínom-dánom, mindez mézédes virágillattal átitatva. Először megvettük a bentónkat (ebéd, kis aranyos dobozba csomagolva), majd elmentünk a Paradicsomba. Kiszálltam a kocsiból és megcsapott a tömény, cseresznyevirág-illat. Az érzés leírhatatlan volt, inkább beszéljenek a képek, amelyek a lenti képre kattintva elérhetőek:

"Az a bizony cseresnyevirágzás... :)"

Katonai vezér a fesztiválon

Szombaton ismét találkoztam az őrangyalommal. Először átnéztük az előadásomat, amit 12-én fogok előadni
a Nemzetközi Fesztiválon (természetesen japánul), majd az anyukájával együtt hárman elmentünk, és megnéztük a Matsue városi felvonulást. Nem akármilyen fesztivált, mert ez középkori fesztivál volt. Az egész egy nagy felvonulás és kis színjátszás volt. Fiatalok, idősek, férfiak és nők egyaránt beöltöztek korabeli ruhákba, és lassú léptekkel felvonultak a város főutcáján, majd bementek a várba. Szerencsére a menet olyan lassú volt, hogy rengeteg képet és videót tudtam készíteni róluk. Az egésznek a hangulatát megadta a harci menetet idéző hangszerek (dobok és fuvolák) ritmikus hangja, és az, hogy a menetelők egyszerre léptek a zenére. Nagyon szép látvány volt. Felvonultak harcosok, az előbb említett zenészek, szamurájok és szamurájtanoncok, gésák és gésatanoncok, további harcosok, és a menet végén a vezér lóháton a családjával. A fiatalabb résztvevők nagyon aranyosak, az idősebb (tényleg akár 60-70 éves szereplők is voltak) menetelők pedig élethű képet adtak a fesztiválnak. A várba bemenetel előtt mindenki összegyűlt az utcán egy helyre, a vezér elmondott egy beszédet. Majd bementek a várba, utána pedig mindenkit szétszéledt.

(A felvonulásról készített összes képet tartalmazó albumot a lenti képre kattintva érhetitek el.)

Felvonulás

A várban egyébként standokban mindenféle japán ételeket árultak, az egész egy ínycsiklandozó illatot gerjesztett a levegőben. Én óvatosságból csak egy palacsintatésztához hasonló, hússal és rengeteg zöldséggel (mint az Japánban alapelv) megtöltött finomságot vettem, ami amúgy nagyon finom volt. :) Utána sétáltunk egyet a várkertben, ahol piknikező japán emberek tömege fogadott minket. Kellemes volt az idő, szép a táj, ráadásul szombat volt, a japán családoknak ennél nem is kell több, hogy a szabadban töltsék az időt. :)

(A nagyobb verzióhoz kattintsatok a képekre! )

Aznap este a családdal étterembe mentünk el, ahol egy hagyományos japán vacsorát fogyasztottunk el. De hogy milyen élmények és érzések értek ott, illetve hogy igazából milyen is egy formális, éttermi japán étkezés, azt a következő bejegyzésben írom le. :)