Alapvetően nem ezzel akartam folytatni a blogomat, de a sors mégis így akarta. Múlthéten, december 4-én kaptam az e-mailt, hogy már megvan a japán fogadócsaládom.
( Megjegyzés: Az AFS-es cserediákok befogadó családoknál töltik a csereévüket. Ez konkrétan egy új testvért vagy egy új gyermeket jelent a házban. Én is egy ilyen gyerek leszek :D )
Természetesen amikor megkaptam a hírt, és miután kiörömködtem magamat, Google Maps-en megnéztem a környéket. A családom Japán nyugati részén (a mellékelt ábra mutatja), Shimane prefektúrában lakik egy kis, hegyvidéki városban... vagy faluban, nem tudtam eldönteni. A település neve Kamihonjocho és közel van a Japán-tengerhez (juhéééé!), a másik oldalon pedig egy nagy tó terül el. Masaomitól, a magyarországi japán cserediáktól tudom, hogy az ottani ételek kifejezetten finomak. Ami megint "juhéééé", mert - aki ismer, az tudja, hogy - szeretek enni. :)
Egyelőre még nem vettem fel velük a kapcsolatot, amiért kezd bűntudatom lenni... De mindenképpen japánul szeretnék nekik írni, ahhoz meg időre lenne szükségem. De annak meg hiányában vagyok... Majd a hétvégén!
És ezúttal szeretnék megnyugtatni mindenkit, Japán ezen része biztonságosabb, itt nincsenek tsunamik és a földrengések is gyengébbek!
Egyébként már csak 98 nap van hátra és lelkiekben már nagyon készülök rá... De addig még sok minden vár rám itthon, és sok blogbejegyzést kell még írjak. :)
Addig is, a mihamarabbi viszontolvasásra!
1 megjegyzés:
Hajrá Kapitány! :)
Megjegyzés küldése