 |
| "Levél" japánul |
Körülbelül két hete írtam, hogy megvan a fogadócsaládom és hogy írni fogok nekik egy levelet. Hát meg is tettem. Kicsit tartottam a dologtól, bár nagyon örültem, hogy tudok nekik írni. Tartottam, mert elkötelezetten japánul írtam a levelet és lassan fél éve egyáltalán nem is használtam. Viszont mindenképpen a tudtukra akartam adni ezzel is, hogy én meg akarok tanulni japánul, mert nekem terveim vannak vele. És ez volt az első lépés ahhoz, hogy megmutassam, én már tudok valamit! Szóval csetlő-botló japán nyelvtudással megírtam nekik a levelet, rájuk zúdítva a bennem felgyűlt kérdéseket, persze magamról is meséltem egy kicsit.
 |
| Cseresznyefák Japánban |
De az, hogy mi volt a levelemben, annyira nem fontos, inkább az, hogy mit válaszoltak. A leendő fogadóapukám írta a levelet olyan 2 nap múlva. Hát mit ne mondjak, nagyon kiugrottam a bőrömből, amikor megláttam az e-mailt. :) Megdicsérte a japánomat és mondta, hogy ők is nagyon várnak már engem. Azt mondta, hogy amikor érkezek, abban az időben lesz a cseresznyevirágzás. És ő is megerősített, hogy a Japán-tenger tényleg gyönyörű. Azt írta, majd lesz lehetőségem a saját szememmel is látni, amikor az egész család nyáron elmegy fürdeni a tengerpartra. :)
A levélből kiderült még, hogy a falu, ahol lakni fogok, 2700 fős. És a fogadótesómmal fogok egy iskolába járni.
Egyelőre ennyit írok most, a többi fejleményeket majd később írom le. Hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése