Hajvágás, vizsgák, orvoslátogatás, Világbajnokság

Bizonyára már Magyarországon is érezhető a közelgő nyár melege, itt viszont még annál is inkább. Alapvetően közelebb is van Japán az Egyenlítőhöz, de a tenger közelsége miatt kialakult párás levegő még elviselhetetlenné teszi a meleget. Már június van, de a hőmérséklet eléri a 30°C-t. Reggel 8 óra környékén, amikor megyek az iskolába, már érzem, hogy megsülök, olyan meleg van. Szerencsére az egyenruha zakó részét nem kell hordani, azonban a hosszú fekete nadrág még így is kötelező... nagyon meleg!

Nyáron a legtöbb emberhez hasonlóan igyekszek én is minél több réteget ledobni magamról, kevés ruhát fölvenni. És mivel a japán nyár akár elérheti a 37-40 fokot is, elmentem fodrászhoz.

Nagyon tartottam a dologtól, mert még itt soha nem voltam fodrásznál, és nem voltam biztos abban, hogy a fodrász meg fogja érteni, mit is akarok.

Természetesen itt is időpontot kell foglalni előre, viszont ezt mi (az egyik osztálytársammal) 2 órával korábban tettük meg - semmi probléma nem volt belőle, befértünk. A város másik végén lévő fodrászüzletbe tartó 1 órás bicikliút után megérkeztünk a boltba, majd nagy szerencsénkre a várakozás alatt kaptunk hideg frissítőt (amelyet egyébként nagyon sok boltban egyből kínálnak a vendégeknek).

Egy órát töltöttem a fodrász kezei alatt, azalatt kétszer mosta meg a hajamat, legalább 5 féle ollót használt, és olyan finom, apró mozdulatokkal végezte a dolgát, hogy csak néztem. Tényleg nagyon alapos és precíz munkával vágta le a hajamat, teljes mértékben pozitívan távoztam. :) És kiderült, hogy én voltam az első külföldi a boltban, ezért még a Facebook oldalra is felkerültem. Jejj! :D 

Ja, és amin nagyon meglepődtem, hogy tudtam bankkártyával fizetni! Amit egyébként az itteni McDonalds'ban nem tudok megtenni. És összességben 2700 yent, azaz körülbelül 6000 forintot fizettem a hajvágásért, de kaptam kezdvezményt, mert középiskolás vagyok ( vagy mert jófej, nem tudom :P ).

Arról meséltem már, hogy a japánok nagyon sok dolgozatot írnak különféle címszó alatt. Májusban írták a középidős vizsgákat 8 tantárgyból, a múlthéten szintfelmérőt angolból, matekból és japánból, illetve két hét múlva lesz egy másik nagy vizsgaszett több tantárgyból. Plusz átlagosan minden hónapban egyszer van egy ETC nevű vizsga, angolból és matekból. És úgy gondoltam, hogy mivel én is az iskola tanulója vagyok, kötelességem legalább megpróbálni megírni. Az angolom (amihez 200 japán kifejezést kellett megtanuljak másfél hét alatt) 88%-os lett, a matekom (aminek a megtanulásával sokat szenvedtem) 68%-os. Első próbálkozásra én tökre örültem ennek az eredménynek, majd legközelebb ügyesebb leszek :D

Az itt tanult angol egyébként nagyon bonyolult, ma már egyáltalán nem használt szerkezeteket használnak, feleslegesen bonyolult módon. A legrosszabb viszont az, hogy nem a logikáját tanulják meg, csak van a mondat és bemagolják. Itt nem tanulnak igeidőket, csak használják őket... Ezt, mint aki Magyarországon kéttanos suliba járt, picit helytelennek érzem. /: 

A matek viszont érthetően van elmagyarázva, igaz nagyon rohanunk, és a tanár nagyon darálja az anyagot, de nem mondanám azt, hogy fúde nagyon nehéz. (A 68 százalékot is úgy hoztam össze, hogy szerintem 4*-3=1, illetve -4+4=-8 :D Picit figyelmetlen voltam, meg amúgy az egész vizsgára 20 percünk volt, és éppen hogy be tudtam fejezni így is...) Egyetlen baj, hogy 2 féle matek van, heti összesen 8 órával, és a japán fiataloknak nagyon nincs idejük tanulni. Így sokszor a pihenés rovására is megy a tanulás.

Így történt ez velem is a héten. Sokat tanultam, kevesebbet aludtam, az utolsó napokban megfeszített tempóban készültem a vizsgákra, emellett ugyanúgy iskolába mentem, délutáni szakkörön vettem részt, este 7-re értem haza... Viszont nem éreztem nagyon, hogy fáradt vagyok. Szerda délig. Amikor a szervezetem fáradtsága és a meleg kiütött, rosszul voltam, homályosan láttam, émelyegtem, fel-alá mászkáltam, kegyetlenül éreztem magamat. Hazakérezkedtem a suliból, majd a szerda délutánt úgy-ahogy végigaludtam - de inkább csak forgolódtam az ágyon. Csütörtökön nem mentem suliba, pihentem - mert itt nem hiányoznak a diákok a suliból, hanem pihennek, legalábbis ezt mondják. 

Délután elmentünk két orvoshoz (egyik a szemem miatt, másik meg a rosszullét miatt, gondoltuk nem függ össze a kettő), mindkét helyen kaptunk gyógyszert, és körülbelül 90 perc alatt végeztünk az egésszel. Nem vártunk sehol sem 15 percnél többet, gyorsan le lett rendezve. A gyógyszereket napra pontosan adagolva kaptam meg, sőt, még kis tájékoztatót is adtak hozzá, hogy mi melyik gyógyszer mi ellen van, hogy néz ki, mit tartalmaz, stb. Illetve a gyógyszertárban a pultos néni is elmagyarázta, hogy mit mikor és hányszor kell bevegyek. Szóval teljesen elégedett vagyok a japán egészségügyi ellátással. :) 

Pénteken pedig ismét mentem suliba. Nem éreztem magam még teljesen jól, de nem lett semmi bajom aznap, és a péntek 13-a ellenére nagyon jó napom volt. :) A Magyarországon legutoljára általános iskolában volt olyan rendszer, hogy minden nap "napost" választottak, aki táblát töröl, naplóért megy, stb. Hát ez itt Japánban (legalábbis az én sulimban) még a középiskolában is létezik, és pénteken én voltam a napos. (Vicces ezt így leírni.. :D Mint valami napos csibe :D) Tulajdonképpen az volt a feladatom, hogy minden szünetben letöröltem a táblát, illetve megírtam a napi jelentést - milyen órák voltak, mi volt a téma, milyen volt aznap az idő, mit tanultam ma, és írnom kellett egy bemutatkozót japánul (ezt egyébként minden diák megtette, nem csak én, de én kerültem utoljára sorra), illetve hogy milyen volt a tavaszi szünetem. Tök aranyosnak tartottam, hogy ilyenre is gondolnak, és láttam, hogy az osztályfőnök a fogalmazásba válaszolgat dolgokra, nagyon közvetlen és jófej dolog tőle. :)

Meg alapvetően is, a sulimban az összes tanár közvetlen és aranyos, ha a diákoknak kérdésük van, akkor feltehetik (mondjuk az órán általában nem szokták). És a legtöbb órán megvan a diák-tanár kapcsolat, egy-két kivétellel a tanárok odafigyelnek a diákokra, ha valamit nem értenek, akkor elmagyarázzák még egyszer, stb. Nyilván az órán nagy csend van, mert kicsi a terem és egy osztályban átlagosan 40-en vannak, de eddig még nem láttam olyat, hogy valakik az órán hangosan beszélgettek volna. Megvan azért a csintalan diákkommunikáció, mutogatások, vigyorgások, de mindez csöndben és úgy, hogy nem zavarják az órát. 

Most veszem észre, hogy totál eltértem a témától, de nem törlöm ki, mert ezek is érdekes dolgok lehetnek. Összegezve: valószínű, hogy Japán évtizedekkel ezelőtt sokkal szigorúbb volt minden tekintetben, így az oktatás tekintetében is, viszont az elmúlt időszakban nagyon sokat változott az egész társadalom. Fellazultak a régi szabályok, egyre inkább eltorzulnak a szokások és a mindennapok (és ez egyáltalán nem rossz értelemben véve). Japán is kezd egyre elnyugatiasodni, nem hiába, Amerika nagyon nagy hatással van az egész japán népre. Viszont ez a téma tényleg bonyolult és szerteágazó, majd később próbálom összefoglalni az általam tapasztalt és hallott dolgokat. 

Samurai Blue - a japán csapat beceneve 

Még egy dologról akartam mesélni, ez pedig a Világbajnokság. Japán teljesen be van zsongva a sporteseménytől! Az emberek templomokban imádkoznak a japán csapat sikeréért, a boltok teli vannak VB-s cuccokkal, a Mekiben külön VB-s menüt lehet kapni legalább 10 különféle étellel (tudom, én is kipróbáltam! :D), a tévéből ömlenek a témával kapcsolatos műsorok és reklámok. Szóval Japánban most a média a VB-ről szól. (Jellemző egyébként, hogy a média inkább a pozitív dolgokról szól Japánban, de erről majd egy későbbi bejegyzésben akarok mesélni.)

Japánban ma, helyi idő szerint délelőtt 10-től játszotta az első mérkőzését az elefántcsontparti csapattal, amelyet az afrikaiak nyertek 2:1-re. De a tegnap vett szurkolósálammal (ami egyébként törölköző) végigszurkoltam a meccset. Következő ellenfél Görögország, 20-án. :) 

Kis érdekesség: Brazíliában mintegy 1.8 millió japán él, azaz itt él a legnagyobb létszámú japán kisebbség a világon. Ezért sem meglepő, miért volt olyan a hangos a japán szurkolótábor a mai meccsen. :)

Na egyelőre ennyi, majd jelentkezem, csók! :)