Bambusz, néptánc, templom, vizsgahét, városnézés

(Annak ellenére, hogy körülbelül egy hónapja nem írtam bejegyzést, nagyon sok minden történt velem. A heti egy bejegyzés nem lesz megoldható, mert általában csak hétvégén tudok (tudnék) írni, de akkor is folyton programjaim vannak. Ma délelőtt kyuudou-edzésem volt, délután viszont pihenőt vettem ki magamnak, mert a héten sokat tanultam és elfáradtam. Azonban ez egy remek lehetőség arra, hogy blogoljak. :)

Nézzük, mik történtek: 

Még áprilisban lehetőségem volt a faluban élő idős házaspárnak az éves bambuszrügy-gyűjtésben segíteni. A helyi szokás szerint ezt csak felszeletelik és megpárolják. Az íze kicsit csípős, én személy szerint savanyúnak mondanám. A faluban egyébként minden zöldséget a kertből vagy az erdőből szereznek be, nagyon ritka az, hogy a boltból veszik meg. Az idősek idejük nagy részét a ház melletti földeken, kertben töltik. 

Másnap egy másik japán szokással ismerkedtem meg, ez viszont egyedül erre a vidékre jellemző. Vasárnap meghívást kaptam egy idős bácsihoz, aki a világot járja, és az egyedülálló Dojou Sukui néptáncot ismerteti meg a világgal - ezúttal velem és pár ismerősömmel a saját lakásában. Ez tulajdonképpen a Shimane prefektúra halásztánca. Ma már csak kulturális érdekességként létezik, régen azonban valóban ilyen módszerrel halásztak a helybéliek. 

Aznap este az egyik önkénteshez voltam hivatalos, a tiszteletemre barbeque-partit rendeztek. Akkor ettem először marhahúst azóta, hogy eljöttem Magyarországról. Akkor kellett rájöjjek, hogy legjobban egyelőre a magyar ételek hiányoznak. Az itteni fogások is finomak, teljesen más ízvilág, de én szeretem, és azt sem mondanám, hogy nem lakok jól. Egyszerűen csak hiányoznak azok a magyarországi ebédek, amikor annyit eszek, hogy utána meg sem bírok mozdulni. Hát itt ilyen Japánban nincsen, édességből is csak egyet, maximum kettőt eszünk, és nem napokra főzünk előre, csak az akkori étkezésre. Mindenesetre finom volt nagyon a barbeque - természetesen rengeteg zöldség volt mellé hozzá. :) Az este fénypontja az volt, hogy katanát foghattam a kezemben. Ez azonban nem igazi kard volt, ugyanis valós, harcban is használt katanát polgári lakásban nem lehet tartani csak hatósági engedéllyel, amit értelemszerűen szinte lehetetlen megszerezni. 

A következő héten a falutól nem messze lévő, 1000 éves, Kezo-ji buddhista templomot látogattuk meg a fogadócsaládommal. A templom a hegy tetején van, teljesen eldugott helyen, viszont a kilátás és a helyhez fűződő legendák nagyon sok embert vonzanak ide. Úgy tartják ugyanis, hogy a hegyen keresztülfolyó patak gyógyító hatású, és maga a császár is többször jött ide a gyógyulás reményében. Én ugyan nem voltam beteg, de ittam a patak vízéből, és azt nyugodt szívvel állíthatom, hogy finom volt. :)

A templom közelében egy Fudo-myo szoborba botlottunk, amelyről úgy tartják, hogy a várost védi hatalmas kardjával és ijesztő tekintetével. 

A templomhoz  365 lépcsőfok vezet fel, amit megszámoltam, és tényleg igaz! 

A templom melletti pihenőhelyről csodálatos kilátás nyílik a tópartra, a városra és a környékre. Még a Japán-tengert is lehet látni!

A Gyermeknap szimbóluma, a Koi (ponty)

Április 29. és május 5. között Japánban Aranyhét volt. Ez egy több ünnepnapot összefoglaló hét, ilyenkor általában a japánok az időt utazással vagy pihenéssel töltik. Az ünnepnapok egyébként nem vallásos ünnepek. Április 29-én az előző császár, Hirohito császár születésnapját ünneplik, május 3-a pedig a Zöld nap, amikor az emberek a természetnek szentelnek időt, kertet gondoznak vagy parkokban töltik az idejüket. A fiatalok örömére május 5-én tartják a Gyermeknapot, amit elsősorban az általános iskolások élveznek. 

Angol teszt 

A következő héten az iskolában középidős tesztek zajlottak. Három nap, 8 tantárgy, vizsgánként átlagosan 60 perc. Ez konkrétan olyan nagyságrendű meg-mérettetés, mint Magyarországon az érettségi, annyi kivétellel, a vizsgákra való tekintet nélkül előtte és utána is kisdolgozatokat írnak. Illetve az itteni suliban havonta írnak nagy témazárót (ami szintén egy érettségi szintjével vetekszik) angolból és matekból. Egyes tantárgyakból minden órán kisdolgozatot írnak, két-három hetente pedig nagydolgozatot. Mi ebben a legmegdöbbentőbb? Az, hogy a továbbtanuláshoz minden egyes dolgozat fontos szerepet játszik. A legkisebb 3 perces röpdolgozattól kezdve a középidős vizsgáig. Majd a végén az egészet megkoronázzák az egyetemi jelentkezési vizsgák, amelyeket csak keserves tanulás és magolás után lehet teljesíteni. Nem hiába, a japán oktatási rendszer nagyon sokat követel a japán diákoktól. 

A középidős vizsgák közül én csak az angol szövegértést és a nyelvtant írtam meg, a maradék időben a könyvtárban töltöttem az időmet. Teljesen véletlenül ráakadtam egy nemzetközi szótárra, amiben magyar nyelvű oldalak is voltak. :) 

Apropó suli. Múlthéten vettem egy elektronikus szótárt, azóta belevetettem magam az órák kiszótárazásába, azóta jegyzetelek és 70% körül megértem az óra lényegét is. Szóval nagyon hasznos gép. :) A legjobb pedig az, hogy az Oxford szótár is fel van telepítve benne, tehát angol-angol nyelvű szótárt is tudok használni, tehát ezt még nagyon sokáig tudom használni. :) Juhúú! 

Az utolsó dolog, amiről most szeretnék írni, az is szintén a vizsgahéten történt. Csütörtök délután az egyik helyi önkéntessel, Uchida-sannal körbenéztünk a város történelmi kerületében. Egyébként nem csak Matsue város, de az egész prefektúra is híres arról, hogy nagyon sok történelmi épület maradt fenn az évek során. A következő helyekre mentünk el: a Buke Yashiki szamurájrezidencia, Lafcadio Hearn japán lakása, a Matsue város történelmi múzeuma, a Horikawa városnéző csónakkörút és a Hooran-Enya múzeum volt a útitervünk.

Shiomi Nawate út 

Matsue város legnagyobb nevezetessége a vár, amiről már meséltem. A várkertet egy hatalmas várárok veszi körül, az északi oldalon pedig a Shiomi Nawate út található, amely Edo-korszakbeli épületekről nevezetes. Az utat egyébként a 18. században itt élő Shiomi szamurájcsaládról nevezték el, ők voltak ugyanis a környék leggazdagabb középrangú családja. A család rezidenciája is megtalálható az úton, Buke Yashiki néven, ami szamurájlakhelyet jelent. Az épületet 1730-ban építették, de ma már csak múzeumként üzemel. Az udvar és az épület összes helysége megtekinthető (utóbbi csak kívülről), teljes képet nyújtva a 18. század szamuráj életmódjáról. 

(A képre kattintva megtekinthető az ott készült képeket tartalmazó album.)

Buke Yashiki

A következő állomásunk a szomszédos Lafcadio Hearn lakhelye volt. Lafcadio Görögországban született, Írországban nevelkedett, majd Amerikában lett riporter és író. 1890-ben Japánba utazott, egyetemi tanár lett belőle, majd feleségül vett egy japán szamurájlányt, és Matsue városba költözött. Több regényt írt a japán életmóddal, népművészettel kapcsolatban. A város megbecsült, neves polgára lett, ezért a lakása a mai napig is látogatható a Shiomi Nawate úton. A lakás hagyományos japán stílusú építésű, a kert pedig a buddhista szabályoknak megfelelően van berendezve. 

(A fotóalbum a képre kattintva érhető el.)

A vár legóból felépítve

A következő állomásunk a Matsue város történelmi múzeuma volt, amely közvetlenül a várral szemben lévő területen helyezkedik el. Alapvetően nem sokat értettem az ott elhangzott és leírt dolgokból, sajnos minden japánul volt. Azt viszont megtudtam Uchida-santól, hogy a város 1611-ben jött létre, a vár építésének befejezésével. Addig nem volt egységes terület, viszont az 1611-től uralkodó Yoshiharu Horio, a várt birtkoló nemes egyesítette a kis lakóközösségeket. A város történelmében legnagyobb problémát a város melletti Shinji-tó folyamatos áradása okozta, amelyet csak a 18. század végére sikerült teljesen megoldani. Napjainkban Matsue várost a Víz városaként is emlegetik, ugyanis számos folyó, patak és csatorna fut végig a város teljes területén. 

Makett az Edo-korbeli városról

A képre kattintva több kép is megtekinthető

A várt körülölelő várárok is csatlakozik ehhez a vízrendszerhez. A város vezetősége a turisták számára városnéző csónaktúrákat indít minden órában a vár bejáratától. Ezeket a túrákat Horikawának hívják. A városnézés teljes menetideje 50 perc, de több helyen is fel és le lehet szállni. Egy ilyen túrára fizettünk be mi is azon a napon. A vicces kedvű kormányos történeteit ugyan nem értettem, de az élmény felejthetetlen volt. A csónak számos híd alatt megy át, viszont néhány régi építésű híd is útba esik, amelyeknek a belmagassága alacsony, ezért a hajó tulajdonképpen összecsukódik. A dologról videó is készült:

Természetesen nincsen tradicionális japán utazás népdal nélkül. A kormányos egy hajós népdalt is elénekelt nekünk az egyik híd alatt, amelyről szintén videó készült:

A nap zárásaként megnéztük a Hooran Enya kiállítást, amely egy hajós fesztivál. Japán egyik legnagyobb hajós felvonulása, minden évtizedben egyszer rendezik meg, sajnos idén pont nem, ezért egyelőre én lemaradok róla. De a múzeum félig kárpótolt: miután megnéztük a fesztiválról szóló dokumentumfilmet angol felirattal, igazi hajósnak érezhettem magamat. 

A felvonuláson sok hajó vesz részt, de egy közös van bennük: minden hajó orrán egy jelmezbe öltözött ember hagyományos táncot táncol az egész menet alatt. Nekem nem volt jelmezem, de a kardhoz hasonlító eszközt a kezemben tartva majdnem igazi táncosnak éreztem magamat. :) 

Egyelőre ennyi, hamarosan folytatás következik! :)