Japán íjászat és Hanakairo virágpark

Ismét egy tartalmas és izgalmas hétre tekintek vissza. Nagyrészt suliban voltam, majdnem minden nap este 8-ra értem haza. A sulit nagyon szeretem, mindenki kedves és segítőkész velem, az órákat egyelőre nem nagyon értem, de már sikerült felfognom, hogy miről lehet szó.

Említettem már, hogy a suliban vannak különböző kulturális és sporttal foglalkozó szakkörök, vagy klubok, ahogy itt hívják őket. Én valami tradicionális japán témát szerettem volna választani, és mivel nagy vágyam, hogy íjászkodjak, ezért a kyuudou-t, a japán íjászatot választottam.  Minden nap van edzés, még szombaton is. (Megj.: magyarul kjúdónak írják/ejtik, én azonban maradok a Hepburn átírásnál, amelyet az angol használ.)

Minden délutáni edzés egy egyperces meditációval kezdődik, majd belemelegítés, és utána következik a legizgalmasabb rész, az íjászat. De tudni kell, hogy alapvetően a kyuudou nem a nyílvessző kilövéséről szól, hanem egy meditációs folyamat, a nyíl és íj csak egy eszköz. Ezért a ceremónia egy hosszú folyamat, amely időt és nagy koncentrációt igényel. A céltábla egyébként nagyon kicsi és távol van, így céllövészet szempontjából nem ideális - de ugye nem is ez a lényeg.

Japán történelmében az íjászatnak nagy múltja van, a

Yayoi-korszakból (i.e. 500 - i.sz. 300) származó írásos 

feljegyzések már említést tesznek róla. A hunokhoz 

hasonlóan a japánok is gyakran lóhátról lőtték ki nyi-

laikat. Majd a 16. századtól a tűzfegyvereknek kö-

szönhetően a harci eszközt csak művészet 

céljából alkalmazták.

Magáról a kyuudou-ról majd később fogok írni, ha jobban megértem és átlátom a dolgokat. Egyelőre én még csak az elsősökkel gyakorlom a mozdulatokat - Ja igen, ahogy a mellékelt videóban is látjátok majd, a kyuudou nem csak a lövésről szól, a kilövés előtt 8 lépésből álló mozdulatsorral (amelyeknek a neveit meg is kell tanulnunk!) kell felkészülni a nyíl kilövésére, ami sok időt és fizikai erőnlétet igényel. Nekem minden edzés után a lábam, a hátam és a kezem iszonyatosan elfárad. De a gyakorlat az gyakorlat. :) Múlthéten szombaton 4 órán keresztül gyakoroltunk, bár igaz, előrébb nem haladtunk, mert ugyanazokat a mozdulatokat ismételjük, már-már értelmetlen módon. Én az elsősökkel gyakorlok együtt, és valamiért azt érzem, hogy a jószándékú gyakoroltatás mögött a szívatás gondolata is jelen van, és mivel én az elsősökkel vagyok, én is beleesek a körbe. Dehát ez van, meg kell mászni azt a bizonyos létrát.

Na, szóval kyuudou. Másnap, vasárnap rendezték meg Matsue városban az éves kyuudou-versenyt, amelyre több mint 400-an jelentkeztek. A verseny előtt mindenki felsorakozott, a felügyelők egyenként üdvözöltek mindenkit. Utána következett egy hagyományos kyuudou bemutató, amelyről sajnos videót nem lehetett csinálni, pedig hatalmas élmény volt. Több mint 500-an csöndben figyeltük azt, ahogy a mester és két segítője a dojou-ban (a hely, ahol a ceremónia és a verseny folyt) elvégzik a precíz mozdulatokat. Egyetlen pisszenés, rándulás és felesleges mozdulat nélkül. Nagyon érdekes volt.

Utána elkezdődött a verseny, ahova középiskolások, egyetemisták, felnőttek, már nyugdíjasok, fiúk-lányok egyaránt jelentkeztek. Tényleg több mint 400-an voltak. A versenyzők 9 fős csoportokban sorakoztak fel és egymás után mutatták meg tudásokat és tehetségüket. Mindenki 4 nyílvesszőt lőtt ki (a korábban említett ceremónián egyébkén csak kettőt használt a mester), és mivel ez verseny volt, az számított, hogy ki mennyit talál be a 28 méterre lévő céltáblába. Igen, itt a célbetaláláson volt a hangsúly, de egyébként, a vizsgákon egyáltalán nem számít, hogy eltalálod-e a célt vagy sem. Több szint van (ezeket kyu-nak nevezik, 1-kyu, 2-kyu, stb...), minden szint egyre komolyabb és több éves tapasztalatot igényel. A vizsgán az számít, hogy mennyire precíz és pontos mozdulatokkal végzed el a mozdulatokat, mennyire tudsz meditálni közben. Érdekes, nem? :')

Ezen a verseny az én iskolám kyuudou csapata is részt vett és többen a második körbe is bekerültek. Oda azok kerültek be, akik az első körben 4-ből legalább 3 nyílvesszőt betaláltak. A harmadik fordulóba sajnos az iskolánkból már nem jutottak be versenyzők, így én már délután 1-kor eljöttem. De hatalmas élmény volt. Leírhatatlan levegő keringett az egész dojou-ban, a versenyzők arcán lehetett látni a komoly koncentrációt. És külön megtiszteltetés volt számomra, hogy évtizedek óta kyuudou-t gyakorló mestereket láthattam személyesen, akik azért már letettek valamit az asztalra ezen a téren. Ők azok, akiktől én is tanulni akarok. :)

A következő videót a versenyen készítettem. Mindig meghajlással kezdenek, mindenki beáll a helyére, felveszi a kezdő pozíciót, majd elkezdi a mozdulatsorozatot. Amint teljesen a célpontra koncentrál, kilövi a nyílvesszőt. Amennyiben talál, a közönség hangos "Sha" kiáltással jelzi, hogy célt talált. Ha mind a négy nyílvesszője eltalálja a célpontot, vagy három egymást követő versenyző egymás után talál célt, a közönség tapssal jutalmazza őket. :)

Visszatérve az én kyuudou-karrieremre, szeretném majd otthon is folytatni - tényleg annyira megszerettem. :) Szerencsére otthon is vannak dojou-k, de ez még ugye a jövő kérdése. Egyelőre arra koncentrálok, hogy minél több tudást szedjek magamba, és minél többet tanuljak ezen a téren is.

A következőkben pedig egy rövid videót nézhettek meg a kyuudoujou-ról. :)

A kyuudou-ról egyelőre ennyit, a többit majd akkor szeretném bemutatni, ha már foghatok a kezembe íjat. :) Majd, ősszel. :)

Barátokkal szép az élet! :) 

Viszont a héten történt még egy fontos dolog. Szerdán az egész iskola tanulmányi kiránduláson vett részt, mindenki évfolyamonként máshova ment. A másodikosokkal (én is az vagyok) a szomszédos, Tottori prefektúrába mentünk, a Hanakairo virágparkba. :) Ez egy hatalmas nagy park, a világ különböző területéről származó virágokkal. Telet leszámítva minden évszakban csodás színekbe borul a park, remélem, hogy nyáron vagy ősszel is el tudok majd ide jutni. :)

A parkban felszálltunk a kisvasútra, körbenéztünk, utána az otthonról hozott ebédet elfogyasztottuk, csináltunk csomó képet, majd hazajöttünk. Ja igen, képek. Mivel annyira nagyon mesélnivaló ezzel kapcsolatban nincsen, - jó volt és kész :D - ezért beszéljenek inkább a képek. :)

A képre kattintva elérhető az ott készült képeket tartalmazó album :)

Tulipánok, háttérben a már ismert Daisennel